Hisztérikus vita folyik a muszlimok integrációjáról, ahol mindenki úgy csinál, mintha a bevándorlás kizárólag erkölcsi és eszmei kérdés volna.

Az egyik oldal azt hangoztatja, hogy ő a keresztény Európát védi meg egy idegen kultúrától, a másik oldal pedig az alapvető emberi együttérzésre és a segítségnyújtás kötelességére hivatkozik.

Végtelenített ideológiai csatározás folyik arról, hogy a muszlim vallású emberek be tudnak-e illeszkedni egy szekuláris államba, vagy a vallásuk erre alapból alkalmatlanná teszi őket (mintha nem szekuláris államban élne eleve a világ muszlimjainak elsöprő többsége).

A vitázó oldalak úgy csinálnak, mintha a hosszú távú integráció kizárólag vallási és kulturális kérdés volna.

Pedig a történelem megtanított minket egy egyszerű leckére

Különböző kultúrájú tömegek sikeres integrációját csak a hétköznapi emberek érdekeit és létbiztonságát néző, relatíve egyenlő társadalmak valósítottak meg. Ha van gazdasági stabilitás, ha az emberek azt látják, hogy egyről a kettőre tudnak jutni, ha látnak jövőt a gyermekeik előtt, akkor az etnikai és vallási különbségek nem válnak valódi feszültségforrássá, és egy sokszínű közösség is békében együtt tud élni.

Ha azonban egy társadalom lejtmenetbe kerül, ha egyre többen vesztik el a megélhetésüket, ha durván nő az egyenlőtlenség, ha zárulnak be az előrejutás útjai, ha nem látszik jövő a következő generáció számára, akkor a feszültségek gyakran a vallási és az etnikai különbségek mentén robbannak ki.

Így volt ez mindig, és nem csak a nyugati kultúrában. Nincs okunk azt feltételezni, hogy a mostani bevándorlási hullám esetében más lenne a helyzet.

Amiről senki nem beszél

Értelmetlen arról vitatkozni, mennyire integrálhatók a bevándorló muszlimok, ha közben nem beszélünk a társadalmunk általános helyzetéről.

Ha nem beszélünk arról az EU-ról, ami szisztematikusan növeli az egyenlőtlenséget a centruma és a perifériája között, és ahol Kelet- és Dél-Európa országai folyamatosan szakadnak le.

Ha nem beszélünk arról a magyar kormányról, ami még rá is segít erre, és tudatosan szakítja ketté az országot, a társadalom durván negyedét kitevő felső-középosztályra, amit állami intézkedésekkel támogat, és a lefelé rúgott vagy kivándorlásra kényszerített alsó háromnegyedre.

Ha nem teszünk említést azokról a mindennapokról, ahol az ember embernek farkasa elv diktál, ahol a hétköznapi ember krónikus munkanélküliséggel szembesül, ahol alig lehet rendesen bejelentett állást találni, ahol hónapról hónapra élnek túl az emberek, ahol kevesen tudnak tartalékok felhalmozni, és ahol hosszabb távon sem látszik semmilyen javulás.

Ennek a társadalmi katasztrófának a közepén vitatkozgatunk arról, hogyan lehet integrálni valakit, ha történetesen más a vallása.

Mintha elvétenénk a lényeget.

A politikusok álszent szövegeket nyomnak

Egyrészt ott vannak azok, akik ellenzékiként minél több bevándorló befogadását követelik, miközben teljesen egyetértenek az EU jelenlegi igazságtalan rendszerével és a kormány politikájának összes neoliberális elemeivel.

Nekik szívük mélyén semmi bajuk nincs a társadalom brutális kettészakításával, szerintük is mindenki azt kapja, amit érdemel, ők pusztán azt szeretnék, ha ebben a szép új világban nem nacionalista, hanem nyugatos propaganda harsogna.

De az az igazság, hogy széteső társadalmakba nem lehet sikeresen messziről érkező tömegeket integrálni.

Másrészt ott van a végtelenül cinikus kormány. Miközben intézkedéseikkel tudatosan fokozzák az egyenlőtlenséget és a nyomort, azt mondják, hogy a bevándorlók befogadása azért képtelenség, mert más vallásúak.

De az az igazság, hogy a kormány felelős azért a kilátástalanságért, ahonnan most a menekültek is sietve továbbállnak.

A sikeres integrációhoz fordulat kell

A magyar embereknek is változásra van szüksége, egy olyan országra, ahol kisebb az egyenlőtlenség, ahol nem csak a felső rétegnek, hanem a hétköznapi embereknek is jár a létbiztonság, ahol nem az dönti el, hogy mi lesz belőled, hogy hova születtél. És ahol kevesebb kiváltsága van azoknak, akik odafent vannak.

Egy ilyen ország könnyen tudna más kultúrájú embereket befogadni.

Nem lehet viszont más etnikumú és vallású emberek tömegeit egy olyan társadalomba integrálni, amely a saját tagjait is tömegével húzza le a vécén.

A bevándorlás és integráció kérdése nem azon dől el, hogy ki milyen vallású, hanem azon, hogy szélsőségesen egyenlőtlen társadalom marad-e Magyarország, vagy lesz-e fordulat.