A sorozat első részében arról volt szó, hogy ez a választási ciklus egészen különleges a rendszerváltás óta elteltekhez képest, mert a közéletet nem a kormány és a kihívója küzdelme határozza meg.

Miért alakult ez így?

Nézzük meg először a Fidesz helyzetét.

A Fidesznek nem ízlik a valódi ellenfele

A baloldal 2014-es bukása után a Jobbik lépett elő a fő kihívó szerepébe, és ez elég nehéz helyzetbe hozta a Fideszt.

A Jobbik ugyanis nem a természetes ellenfele.

Orbán évtizedeken keresztül a baloldal elleni világnézeti háborúra trenírozta a táborát. A baloldal elleni harc élteti a fideszes médiát és a fideszes értelmiségi holdudvart, csakúgy, mint a szavazóikat.

Ebből nem lehet csak úgy váltani. A húsz éven át a „kommunisták” különböző formái ellen hergelt fidesz-bázist nem lehet hirtelen egy jobboldali párt ellen fordítani. Pláne, hogy a Fidesz és a Jobbik között nincs is lényeges világnézeti különbség, ugyanazt mondják, csak más hangsúlyokkal.

A Fidesz kellemetlen helyzetben van: nem tudja frontálisan támadni és úgy démonizálni a fő kihívóját, ahogy azt korábban a baloldallal tudta.

Úgyhogy keres magának egy másik ellenfelet

A problémára az Orbán-Habony művek azt találták ki, hogy meg se próbálják a totális világnézeti háborút a Jobbik ellen, hanem inkább úgy csinálnak, mintha a valódi kihívójuk nem létezne.

Úgy tesznek, mintha még mindig a bal-jobb harcról szólna a közélet. Ennek két következménye van:

Egyrészt, ha egy olyan bal-jobb harcot kell színpadra állítani, amiben a Jobbiknak nem osztanak szerepet, akkor úgy kell játszani a színpadon, mintha a Fidesz lenne a teljes magyar jobboldal. Emiatt átveszik a Jobbik összes fontos témáját, hogy ezzel tegyék a szükségtelenné a létezését.

Másrészt a romokban heverő és hatékony harcra jelenleg képtelen baloldalt fel kell emelni ellenfélként. Olyan események hátterében is fel kell fedezni őket, amelyekhez egyébként nyilvánvalóan semmi közük nincsen. Ha pedig már végképp képtelenség valamivel Gyurcsányt vagy a szocikat vádolni, akkor még mindig elő lehet húzni a kalapból a brüsszeli baloldaliakat vagy Soros Györgyöt.

Újított a Fidesz

Bár a felszínen úgy tűnik, mintha nem az eget rázó politikai innovációkról szólna ez a ciklus, a valóságban a Fidesz elég komoly újítást hozott a belpolitikába.

Korábban, jól trenírozott harci szervezetként, mindig a valódi politikai ellenfelük ellen harcoltak. Ez az elmúlt húsz évben, jobb vagy rosszabb állapotban, de mindig a baloldal volt.

Most viszont indirekt módon akarják legyőzni az ellenfelüket, ami ezúttal egy jobboldali párt: egy kamu kihívó ellen vívnak operett-harcot, miközben úgy tesznek, mintha a valódi kihívójuk nem is lenne tényező a magyar politikai életben.

Az ellenzék furcsa hiányának, amely a Fidesz túlhatalma ellenére sem volt jellemző az előző ciklusra, az első oka tehát maga a Fidesz:

Nem akarnak a valódi kihívójuk, a Jobbik ellen frontálisan harcolni, ezért ők állítanak színpadra egy másik ellenfelet: az ármánykodó baloldaliakat, akik a valóságban nincsenek is ilyen jó erőben.

De miért hagyja ezt a Jobbik?

Erről lesz szó a következő részben.