Az eddig csendben tűrő pedagógusok év elején elindult tiltakozáshulláma, és az esőben is tüntetőkkel megtelt Kossuth tér azt jelzi, hogy a migránsügy lecsengésével fordulat indult el a közhangulatban.

A társadalomban óriási feszültségek vannak. A magyarok alsó kétharmada állandó létbizonytalanságban él, helyzetének a javulására a közeljövőben nem látszik reális esély, miközben azt tapasztalja, hogy az állam elengedte a kezét.

Egy ilyen nagy düh célpontot keres magának, és talál is. A magyar közélet nagy kérdése már egy ideje az, hogy mi ellen, ki ellen fordul ez a harag?

A kiváltságosok ellen, akik nem kis részben a nyomorúságos helyzet okozói, esetleg a legrosszabb helyzetben lévők, vagy valamilyen külső ellenség ellen?

2014 végén a felgyűlt társadalmi feszültség elemi erővel robbant ki az elit ellen a netadó és az újabb pofátlan korrupciós ügyek kapcsán. A Fidesz népszerűsége néhány hónap alatt beomlott, majd egymás után elvesztett két olyan országgyűlési körzetet, amelyet alig egy évvel korábban még magabiztosan megnyert.

Orbánnak azonban az elitellenes dühöt sikerült külső célpont, a migránsok ellen irányítania. Az országot látszólag fenyegető külső veszély hatására a belső problémák egy időre háttérbe szorultak.

Orbánnak lényegében sikerült lenyomnia a pause gombot a belső elégedetlenség kifejezésében.

Ez sikeres politikai trükk volt, de a valós problémák nem múltak el.

A közszolgáltatások helyzete közben nem javult, sőt, gyakran kritikus helyzetbe jutott. A társadalom kettészakadása folytatódott. Minden, ami dühre, kiábrándultságra és kétségbeesettségre adott okot, továbbra is jelen van.

Az elterelés csak ideig-óráig működhetett.

A megindult tiltakozások azt jelzik, hogy most engedett fel az a pause gomb, amit Orbán a külső ellenség felmutatásával nyomott le.

A harag ismét az odafent lévők ellen fordult.

Ennek pedig mindenki csak örülhet, aki fordulatot szeretne ebben az országban.